A tegnapi személyiségteszt jól állította: gyógyító vagyok. Természetesen nem a szó szoros értelemben, hanem saját magam, és a környezetem gyógyítója. Az is természetes talán hogy ezt a kettőt sosem tudom egyszerre végezni. Vagy magamat rakom rendbe, vagy a környezetemben élőket. Örök optimistaként szeretem, hogy az előttem lévő vizespohár félig tele van, és nem félig üresen tátong, mint egy hálátlan száj.
Kettős véglet vagyok: egyik nap utálom a tömeget, az emberek aurába-lépő közelségét, máskor, mint ahogyan ma is, hamarabb szállok le a villamosról, hogy a tömegben hömpölyöghessek. A kóbor grimbusz mindig megsúgja, merre menjek...
Szeretem, ha azt mondják mások, hogy megértem őket, vagy valamit élesebben látok, mint azt mások. Mert mindenki szereti magát különlegesnek érezni, még ha csak egy maréknyi ember számára is.
A teszt elárulta azt, amit eddig is tudtam: hogy kerülöm a konfliktusokat, és nem azért mert gyáva lennék, hanem mert egyszerűen több energiát vesznek el sokszor belőlem, mint amit a győzelemmel/vereséggel nyerek.
Persze az nem volt leírva, hogy hogyan születtek meg a rossz és jó tulajdonságaim, és ezt nem is tudhatja más, csak én. Mégis a néhány sor végén jó volt azt olvasni: A gyógyítók kreatívak, jól írnak. Azt hiszem szeretném én is elérni ezt egyszer. Hogy azt mondják: ez igen, megérte annyit bámulni kifelé a vonatablakon ötleteken törve a fejed!
Szerintem jó volt olvasni néhány olyan mondatot, amiben valóban magamra ismertem, szóval ha van kedvetek készítsétek el ti is!
A link: itt elérhető
Ui.: Örülök, hogy újra itt vagyok! :)
