2016. január 22., péntek

Esték

El sem tudnék képzelni ennél békésebbet, mint ahogy most itt ülsz mellettem és gitározol. Ujjaid véletlenszerű dallamot játszanak. Keserűt, mégis olyat, amitől az ember boldogságot érez. Szeretem, hogy bármikor odahajolhatok hozzád, hogy megsimogassam a borostádat. Szeretem elnézni a mindennapjaidat. Figyelni, hogyan jössz-mész, csinálod a kávédat, mosogatsz vagy egyszerűen csak nevetsz valami ócska viccen, amit mutatok neked. 
Szeretem ezeket az estéket.... Mikor minden csak kettőnkről szól, mégis tudatában vagyunk, milyen különleges minden másodperc. Talán ez neked egy egyszerű péntek este. Nekem nem az. Furcsa nem igaz? Hogy mennyi apróság járhat egy ember fejében úgy, hogy a másik csak akkor sejti meg, ha nagyon figyel.
Jó, hogy itt vagy. Hogy éjszakánként a nyakamba csókolsz, mikor azt hiszed, alszok. Olyannak szeretlek, amilyen vagy: a legkisebb, szerencsét próbáló királyfinak, aki ott hagyta nyugatot keletért, én meg véletlenül az ölébe pottyantam.
Furcsa egy dolog ez a szerelem. Kifordítja az embert magából. Mintha az eleven húst érné minden, és a bőr befelé fordulna. Mintha minden szívverés, minden tüdőbe szaggatva jutott lélegzet testen kívül történne. Nyálas nem igaz? Persze, hogy az, de ennek ilyennek kell lennie. Egy szép szerelem ilyen: minden fölösleges sallangtól mentes, mint, mikor az ember meztelenül áll egy fürdőszoba közepén. 
Ez így jó nekem. Semmin nem változtatnék. De mégis! Talán annyit, hogy a kis zöld szemű szörnyet valahol eltemetném magamban, de akkor talán ne lennék az, akit szeretsz.
Hagyom még, hogy játssz! Nem zavarlak, mert most minden olyan, mint egy meleg takaró alatt: békés és megnyugtató. megnyugtató, hogy itt vagy nekem. 

love, guitar, and couple kép