Egy nőnek mindig fáj beismernie, ha valamit rosszul csinál, én most mégis megteszem. Tévedtem, mikor azt gondoltam: ebben az általam diktált fénysebes tempóban lehet és jó is élni. Ma szántam arra néhány percet, hogy elgyönyörködjem egy pillanatban. Megéljem azt, és feltöltődjek tőle. Azt hiszem ilyet már rég tettem. Tudod, a szabad napokon mindig úgy gondolkodom: minél több dolgot meg kell csinálni, hogy tartalmas 24 órát tudhassak magam mögött. Talán abban gyökerezik ez, hogy gyerekként is mindig egyszerre több dolgot csináltam. Gyakran úgy vállaltam túl magam, hogy fel sem tűnt. És erre ma is hajlamos vagyok. Nem tudom napját, mikor ültem csak úgy le megnézni egy filmet. Tudod, úgy hogy nem csinálsz közben semmi mást. Nem válaszolsz e-mailre, nem keresel inspiráló fotókat és nem dolgozol közben.
L-nek igaza volt, hogy nem szabad őt siettetnem. Nem mindenki annyira hülye, hogy ennyi mindent akar belesűríteni egy icipici napba. Ő velem ellentétben mindent lassabban csinál, és kiélvez. Nyugodtan megiszik egy kávét, nem siet, nem idegeskedik. Azt a mindennapokra hagyja.
Én is igyekszem majd, bár vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy egy ember meg tud-e ennyire gyökeresen változni. Szeretnék benne hinni, hogy a saját magam lelassítása nem ekkora változás, mintsem inkább egy rossz szokás elpusztítása.
